|
A
kommunikáció az emberi társadalom egyik legfontosabb
jelensége. Sokak szerint a nyelv volt az, aminek segítségével
az ember kiemelkedett az állatvilágból, képessé vált
együttműködésre, a külvilág legyőzésére. Az emberi
kommunikációra két dolog jellemző. Az egyik az, hogy
a kommunikáció az emberi élet szükségszerű velejárója.
Nem lehet nem kommunikálni. Az ember bármit tesz,
annak kommunikációs jelentősége lesz a többi ember
számára. A másik az, hogy a kommunikáció mindig két
szintű folyamat, mindig van egy tartami és egy viszony
meghatározó szintje. A tartalmi szint jelenti azt,
amiről szó van, amiről a kommunikáció szól. A viszony
meghatározó szint a kommunikáló felek egymáshoz való
viszonyát fejezi ki.
A
kommunikációs kompetencia a társas kapcsolatok zökkenőmentes
lebonyolításához szükséges tudások és készségek készletét
jelenti. A jó kommunikációs készség ma már szinte
az üzleti élet minden részén elengedhetetlen a sikerességhez.
És ahogy a világunk gyorsul, a kommunikációnak és
a jó önbemutatásnak egyre nagyobbá válik a jelentősége.
Jó hír viszont az, hogy a kommunikációs kompetencia
meglehetősen könnyen fejleszthető. A kommunikációs
készségek mélyen beágyazódnak a személyiség egészébe,
így a kommunikációs képességek fejlesztése személyiségfejlesztés
is, amihez mindenek előtt szükség van önismeretre,
önmagunk elfogadására is. Szociális kötődéseink, empátiánk,
tolerancia-képességünk, attitűdjeink meghatározzák
mennyire vagyunk érzékenyek környezetünk jelzéseire,
illetve mennyire adekvátan reagálunk mások közléseire.
Intellektuális
képességeinken múlik a kommunikáció logikus vezetése,
kontrollja, kreativitásunkon,
pedig a kommunikációs problémák megoldása. Gyakorlással
és képzéssel azonban elsajátíthatóak a hatékony kommunikáció
fortélyai, amely visszahatva fejleszti személyiségünk
más részeit is.
|