A
játékos
feladatok
személyiség- és közösségfejlesztő hatása igen jelentős,
ezért a játék a legtöbb tréning elengedhetetlen része.
A szituációs és csapatjátékokban a csoporttagok mikro-szinten
fontos élethelyzeteket, kihívást jelentő problémákat
élnek át. A játék biztonságos és kiszámítható miliőjében
próbálhatják ki képességeiket és élhetik át a csoport
adta előnyöket. A résztvevőknek fejlődik az önismerete,
ugyanakkor társaikat is jobban megismerik, és a csoportkohézió,
az egymás iránti felelősségvállalás is erősödik.
A játékokat drámapedagógus, szociálpedagógus, pszichológus
illetve képzett tréner vezetheti. Ennek azért van
jelentősége, mert csak a megfelelően képzett szakember
képes ilyen gyakorlatot úgy kivitelezni, hogy minden
megfelelően történjen, a játékok elérjék a kívánt
hatást, és a részvevők fizikai és érzelmi jóllétét
garantálni lehessen. Sok játékos gyakorlat magas érzelmi
feszültséggel dolgozik, illetve megmozgat alapvető
intra- és interpszichés struktúrákat. A trénernek
át kell látnia a csoportban zajló dinamikai folyamatokat,
és némi belátással kell rendelkeznie a csoporttagok
belső lelkiállapota felett is - így előzhető csak
meg, hogy akár a közösségben, akár a az egyes tagokban,
nemkívánatos tendenciák indulhassanak el.
A trénernek meg kell találnia a célhoz illő és a csoport
számára megfelelő játékokat, majd fel kell építenie
a foglalkozást menetét. Minden esetben előkészítés
előzi meg a játékot: oldott laza hangulatot kell teremteni,
és segíteni kell a csoporttagokat az egymásra és a
játékra hangolódásban. Magát a játékos feladatot úgy
kell kivitelezni, hogy lendületes és magával ragadó
legyen a folyamat, elinduljon az un. regressziós mechanizmus,
amely egyfajta "játékos", jó értelemben
vett gyermeki én-állapotot hív elő: a feladatok így
érhetik el maximális hatásfokukat.
Végül, miután a csoport lejátszott egy játékot, a
legtöbb esetben megbeszélés következik. Ez azt jelenti,
h a játékosok körben leülnek és megosztják a játék
során szerzett tapasztalataikat, érzéseiket egymással,
levonják a tanulságokat, tudatosítják a játék során
történteket. Ezen a ponton szintén fontos a képzett
vezető, aki már maga is kipróbálta az adott játékot,
hiszen ő tud igazi segítséget adni az élmények feldolgozásában.
A játékokra és az utána való megbeszélésre időt kell
szánni - az azonban sok esetben változó, hogy egy-egy
játékra melyik csoportnak mennyi időre van szüksége.
A tréner feladata, hogy rugalmasan alakítsa a játékot
a csoport igényeihez és lehetőségeihez. Egy-egy játéknak
többféle variációja is létezik (ezek sokszor más-más
néven is futhatnak), de az sem ritka, hogy a játék
vezetője spontán hajt végre változtatásokat, annak
érdekében, hogy a játék a tréning céljainak minél
jobban megfeleljen.
A legtöbb játékhoz az ideális csoportlétszám a 8-16
fő, de vannak olyan játékok is, amelyek már 5-6 főtől
játszhatóak, és vannak megacsoportokban játszható
játékok is, akár 60-80 fő részvételével.
Gyakran felmerülő szakmai kérdés, hogy nagyobb csoport
esetén, osszuk-e kisebb csoportokra a játékban résztvevőket,
illetve, hogy szabad-e egymással versenyeztetni az
így képzett alcsoportokat. A versenyeztetés előnye
a kialakuló nagyobb teljesítmény-motiváció és az erősebb
bevonódás. Hátrányuk azonban, hogy erősíthetik a csapaton
belüli versengést, illetve a játék hevében feszültségek
és konfliktusok alakulhatnak ki. Ez azonban nem feltétlenül
jelent problémát, ha a tréner érti a dolgát, és a
feladat utáni megbeszélésben sikerül feloldania az
ellentéteket, sőt a csoport javára fordítani a konfliktusból
származó tapasztalatokat. Legtöbb esetben a kitűzött
célok határozzák meg, hogy érdemes-e versenyhelyzetet
teremtő gyakorlatot végezni. Ha a csoportkohézió
növelése a cél, akkor érdemes inkább kerülni ezeket,
és olyan játékokat játszatni, ahol egy közösen megoldandó
feladat lehetőséget ad az összedolgozásra és összehangolódásra.
A játékos
feladatokról bővebben itt olvashat! 
A tréning
gyakorlatokról bővebben itt olvashat! 
|