Játékos feladatok

Névtanulós játékok, szociometrikus játékok, játékos feladatok, közösségfejlesztő játékok, egymásra hangolódást fejlesztő játékok, bizalomjátékok.


Névtanulós játékok

A nevek memorizálását segítő játékok


Szociometrikus játékok

A szociometrikus játékok képet adnak a csoportban lévő viszonyokról, csoportdinamikai folyamatokról. Nagyon hasznos információkat hordoznak egyrészt a trénerek és a vezetők számára a csoportban alakuló helyzetről


Játékos feladatok

Olyan csoportok számára ajánlott, akik már jobban ismerik egymást, és képesek egymás társaságában fel is oldódni. A játékok végén mindig fontos a megbeszélés: az érzések és tapasztalatok cseréje.


Közösségfejlesztő játékok

Címer és névválasztás:

Alapvetően fontos, hogy ha állandó jelleggel vagy huzamosabb időre alcsoportokra oszlik a közösségünk (pl. az egy részleghez tartozók csoportjai), akkor ezek a csapatok találjanak ki önmaguknak nevet, és készítsenek rájuk jellemző címert is. Ez segíti és erősíti a csoportok identitásának kialakulását és az összetartást.

Csoportrajz:

A csoportban körbeadunk egy papírlapot. Erre a lapra mindenki felrajzol egy vonalat, kiegészítve ezzel a keletkező rajzot. Miután mindenki rajzolt a lapra, közösen meg lehet nézni a kész ábrát. Címet is adhatunk a képnek.

Kézfogós-gabalyodós:

A játékosok körben állnak, majd behunyt szemmel, kinyújtott karral elindulnak egymás felé. A cél, hogy a mindkét kezünk megfogja egy-egy másik ember kezét. Mikor minden kéz gazdára talált, ki lehet nyitni a szemeket. Az a feladat, hogy az így keletkezett ember-gombolyagot gabalyítsuk ki - vagyis képezzünk (egy vagy több) kört úgy, hogy közben a kezeket tilos elengedni. Mulatságos játék, és nagy kooperációt és alkalmazkodást igényel a résztvevők részéről.

Neuron:

A csoportot két csapatra osztjuk. A két csapat két párhuzamos sorba áll be, kézen fogva, egymásnak háttal. Csak a két első ember fordul egymással szembe, a két sor között álló játékvezető felé. A sor másik végén egy szék áll, egyforma távolságra a két csapat utolsó emberétől, rajta egy könnyen felkapható kis tárgy. A játékvezető a sor elején feldob egy pénzérmét, amit csak a két első ember lát. Ha írást dob, nem történik semmi. Ha fej, akkor az elsők megszorítják a mellettük álló kezét, és így végig fut a jel a soron. Ha az utolsó kezét is megszorították, felkaphatja a tárgyat a székről. Ilyenkor a gyorsabb csapat utolsó embere a sor elejére jön. Ha valamelyik csapat elrontja, pl. írásnál is indít, akkor az első ember megy hátra utolsónak. Az a csapat győz, amelyik először áll vissza az eredeti sorrendjébe.

Zászló-háború:

Két csapat versenyez egymás ellen a másik zászlójának megszerzéséért. A teret két térfélre osztjuk, és a zászlókat a térfelek egy-egy sarkában helyezzük el. A játékosok a saját térfelükön szabadon mozoghatnak, de ha az ellenfél térfelére érnek és ott megérinti őket valaki, akkor meg kell állniuk. Csak akkor szabadulnak fel, ha egy saját szabad csapattársuk megérinti őket. Jelöljünk ki egy kis háromszögnyi területet a zászló körül, ide csak az ellenfél csapattagjai léphetnek be, a csapat csak ezen a háromszögön kívül védelmezheti a zászlót.

Megoldandó probléma:

Két vagy több csapat szükséges. A játék lényege, hogy a csapatoknak adunk egy tojást és néhány hétköznapi eszközt (pl. 3 szívószál, 2 zsebkendő, 1 gémkapocs, 1 gyufásdoboz), amelyek segítségével olyan szerkezetet kell építeniük, amelybe ha beleteszik a nyers tojást , akkor az kb. 4-5 méter magasról ledobva, nem törik el. A feladatra körülbelül 15-20 perc áll a csapatok rendelkezésére, melynek végén a tojást valóban ledobjuk egy létra (vagy erkély, vagy asztal+szék) tetejéről. Az a csapat nyer, akinek a tojása teljesen épségben marad. Ez a játék rendkívül jól fejleszti a kreatív kooperációt.


Egymásra hangolódást fejlesztő játékok

Kapus: Az általunk alkotott kör közepén álló társunk csak az általunk előre megbeszélt két ember között (a "kapun") léphet ki a körből, akik kapu mivoltukat pusztán arckifejezéseikkel, főleg szemükkel jelzik neki. A többiek "taszítsanak" !

Egyszerre indulás: Párokat alkotunk. A párok egymás mellett állnak, de nem érhetnek egymáshoz. Kevés koncentrálás után - mindenféle külső jelzés nélkül - egyszerre kell elindulniuk, meghatározott számú lépést szinkronban megtenniük, majd megállniuk. Az indulásra nem beszélhetnek meg előre stratégiát, csak érzéseikre, gesztusaikra hagyatkozhatnak. Ha párosával már jól megy, játszhatják hárman, négyen is.

Milyen messze, milyen közel: Két sort állítunk fel egymással szemben úgy, hogy a két sor között a lehető maximális távolság adódjon. A két sor tagjai előrenyújtott kézzel, becsukott szemmel haladnak lassan egymás felé. Akkor álljanak meg, ha úgy érzik, már nagyon közel vannak a szemben lévőhöz. Figyeljük meg, mekkora a távolság az egyes párosok között. A közösség fejlődésével egyre közelebb "merészkednek" egymáshoz az emberek.

Kötélhúzás: Taktikai, jellemrajzoló játék. A két játékos egy-egy ujját cérnával összekötjük. A cél: áthúzni egy (az asztalra rajzolt) vonalon az ellenfél kezét. A pontozás a következőképpen néz ki: győzelem: 1 pont; vereség: 0 pont; ha a cérna elszakad: mindkét játékostól -1 pont.


Bizalomjátékok

Ezeknek a játékoknak a lényege, hogy, ahogy a nevük is mutatja, erősítik a csapattagok egymásba vetett bizalmát. A játékosoknak vakon rá kell hagyatkozniuk a többi csapattársuk felelősségérzetére - akár testi épségüket is kockára téve - ahhoz, hogy képesek legyenek végrehajtani a feladatot.

Ezek a játékok azon túl, hogy erősítik a csoportkohéziót és az együttműködésre való készséget, lehetőséget adnak az egyéneknek arra, hogy átérezzék a csoport általi el- és befogadottságot. A játékok után tanulságos megbeszélni, ki hogyan érezte magát játék közben.

Vakbizalom:

A csoport egyik tagja feláll egy asztalra, háttal a többieknek, egészen az asztal szélén. A többiek (legalább 6-8 ember) mögötte, az asztal előtt két sorban, egymással szemben állnak, a karjuk kinyújtva. Az asztalon álló játékos a karját a mellkasán összefonva hátradől; pont a többiek karjába. A ledőlő játékos ügyeljen rá, hogy a teste nyújtva, egyenesen maradjon - így könnyebb elkapni. Minden csapattag kipróbálhatja magát a ledőlő szerepében.

Liftezés:

Egy (lehetőleg kis súlyú) csoporttársunk lefekszik a földre kinyújtott testtel, hanyatt, karjai a combja mellett, szeme becsukva. Valaki a fejéhez áll, a többiek kétoldalt a vállától a lábfejéig. Leguggolnak, majd egyszerre felemelik, olyan magasra, amennyire csak tudják. Vezényszóra leeresztik, középen hintáztathatják is egy kicsit. A liftező utána számoljon be az érzéseiről!

Dülöngélős bizalomjátékok, több változata létezik:

- Hárman játsszák. Ketten, egymás felé fordulva, támaszban állva várják a csukott szemmel feléjük dőlő társukat. A két "fogó" egymás között "adogatja" a harmadikat. A játék a háromfős csoporton belüli cserével folytatódik. - Páronként játsszuk. A pár egyik tagja kezeit oldalsó középtartásban tartva áll, csukott szemmel. Társa mögötte áll, támaszban. Jelzésre (pl. a társ megérinti a vállát) hanyatt dől, merev testtel. Társa a hóna alatt alkarjával felfogva elkapja, s visszaállítja függőleges helyzetbe. Az előzőnél is nagyobb fegyelmet, bizalmat kívánó feladat. Páron belüli szerepcserével folytatjuk. - Harangjáték: Szorosan záró kört alkotunk. A kör közepére beáll valaki, akinek bekötjük a szemét, majd megkérjük, dőljön el valamilyen irányba. Biztosítsuk róla, hogy bármerre dől, megtartjuk. Miután eldőlt, akik eddig tartották, tovább passzolják a mellettük állónak, és így halad egészen körbe. A végén kérdezzük meg, milyen érzés volt középen lenni, és mikor érezte leginkább biztonságban magát. (Akkor érzi nagyobb biztonságban magát, ha minél nagyobb felülettel támasztják meg.)

A játékok felhasználásával kapcsolatban semmilyen felelősséget nem vállalunk. A gyakorlatok csak képzett tréner vezetése esetén garantálnak pozitív eredményeket. A játékok több verzióban elérhetők az ezzel foglalkozó szakemberek körében.


Névtanulós játékok, szociometrikus játékok, tréning gyakorlatok

Amit fontos tudni a játékos feladatokról! Tréning játékok ide kattintva!

A játékos feladatokról bővebben itt olvashat!