2011. november 14. (HR portál)

Gyakorlati, vállalati példákon keresztül mutatták be hazai és külföldi tulajdonú vállalatok, valójában mi mindent jelent a fenntartható fejlődés. Környezetvédelmi beruházások és programok, üzletpolitikai döntések és ezek végrehajtása, illetve komplex szervezetirányítási
elvek munkavállalói elfogadtatása is a CSR feladata. A KÖVET Egyesület 16. konferenciájának legfontosabb üzenete az volt, hogy minden döntés, cselekedet és változás központjában az ember áll.

Lehet Magyarország szolgáltató nagyhatalom?

A kérdésre választ kaphat November 15-16-án a Magyar Outsourcing Szövetség és a HR Portal által közösen szervezett V. Nemzetközi Szolgáltatóipari és Outsourcing Konferencián a Boscolo Hotelben.

A fenntartható fejlődés nem más, mint emberi gőg

A gazdaság célja, hogy boldoggá tegye az embert, de ez mára pont az ellenkezőjére fordult - kezdte előadását Mérő László, gazdaságpszichológus-matematikus, a KÖVET Egyesület konferenciáján. A matematikus Darwin evolúciós elméletét és kortársának, Mendelnek a
genetikai öröklődés-modelljét ültette át a modern gazdaságra, és ebből vont le következtetéseket.

Mérő László szerint ez a két, 150 évvel ezelőtt élt tudós együttesen az élet működésének logikáját fedezte fel. A gének replikátorként, "nem túl pontos másolási mechanizmus-gyártóként" működnek, "generálva" a tulajdonságokat, amelyek ezután szelektálva öröklődnek. Elmondható, hogy az életet olyan dolgok generálják - Mérő László szerint -, amelyek különböző mechanizmusokat hoznak létre. Ilyen replikátorok újabban az IT vírusok, de a "mém"-nek nevezett gondolati "gének" is ebbe a csoportba tartoznak. Replikátor a pénz is, amelynek egy
bizonyos formája, az úgynevezett "món" maga is képes pénzt fialni.

E gondolkodás alapján a globalizáció egyetemleges jelenség, amely biológiai szinten már lezajlott - hiszen genetikai kódok által generált élőlényekből áll minden faj-, a gazdasági globalizáció pedig a "mónetikai" kódok alapján jelenleg is zajlik, és amelynek során rengeteg lokális, vagy globális vállalkozás jött és jön létre.

Ezen okfejtés alapján Mérő László szerint ma a globalizáció ellen lázadni olyan, mintha a genetikai kód ellen tennénk ezt. A fenntartható fejlődés a matematikus szerint nem más, mint "hübrisz", azaz gőgösség. Az ember része, és nem ura az evolúciónak, amely nem tervez, szervez, hanem összetesz, kipróbál, "játszik" a lehetőségekkel. Mérő László szerint maga a környezetvédelem nem más, mint egy életképes "mém". A gazdaságpszichológus azt tanácsolta, hogy ne várjunk túl sokat, mert a folyamatok az emberi akarattól függetlenül zajlanak.

Ha lehullnak a korlátok

A humánetológia "megszaladási" jelenségnek nevezi azt, amikor egy öröklődő preferenciára válaszul megjelenik egy olyan, öröklődő jelenség, amely a szelekciós korlátok lehullása után túlburjánzik. Miklósi Ádám biológus, az ELTE Etológia Tanszékének vezetője előadásában ezt az emberi társadalomban is megfigyelhető jelenséget a csokoládéfogyasztás kapcsán mutatta be. Az édes, zsíros táplálék iránt az ember fogyasztási preferenciát mutat, amely sokáig egyensúlyban volt a környezettel, mert nehezen jutott ilyen táplálékhoz. Az Újkor óta azonban lehullott a szelekciós korlát, mert bármikor hozzáférhetővé vált a cukor, ugyanakkor az édes íz preferenciája megmaradt. Az eredményt a korlátlan édességfogyasztás, az elhízás és az ezzel kapcsolatos betegségek megjelenése jelentette.

Miklósi Ádám szerint ugyanilyen folyamat zajlik most a kommunikáció terén. A főemlős szeret kommunikálni, sőt úgynevezett kommunikációs kényszere van. Ennek korlátot szabott a tér és az idő, azonban a telefonnal, a mobillal ez átléphetővé vált, és most már bármikor, bárhol, bárkivel lehet kommunikációs kapcsolatot létesíteni.

A másik, a biológus által óvatosabban megfogalmazott jóslat a szépség-ipar területén megjelenő korlátozás-mentességre hívta fel a figyelmet. Az ember preferálja a szimmetrikus elrendezésű, nagy szemű, kis orrú-állú arcokat. Ennek van biológiai alapja - a szakember szerint -, mivel ezek a jegyek magasabb ösztrogén-szintet mutatnak, amely a teherbeeséskor segíti az élettani folyamatokat, de a preferencia bőven túlszárnyalja ennek biológiai jelentőségét. Az üzleti és a magánéletben ma már az tűnik "rátermettebbnek", annak jobb a fellépése, aki ezekkel a jegyekkel rendelkezik. Mindenki ezeket a külső jegyeket szerette volna megszerezni, de erre eddig nem volt lehetőség. A plasztikai sebészet fejlődésével azonban ez a korlát lehullott, és - ha az ár nem szab komoly akadályt -, akkor ugyanaz a helyzet állhat elő, mint ami ezer éve a cukor esetében. Ahogy az akkori ember számára elképzelhetetlen volt egy kilogramm cukrot
vásárolni a boltban, úgy az arcváltoztatás is csak a ma emberének fantasztikum.

Arra a kérdésre, hogy hasonló esetben mit lehet tenni, Miklósi Ádám többféle választ adott. Először is, megpróbálkozhatunk a preferencia megváltoztatásával. Sokan például mutánsok, nem szeretik az édes ízt. De ez igazából nem jelent megoldást tömegek helyzetére. Lehet emelni a korlátokat, például a költségeket, adókat beépítve. Ezek mellett azonban mindig ott vannak a kiskapuk, amellyel kijátszhatóak.

A tanszékvezető szerint az igazi megoldás az, ha magasabb rendű rendszerbe helyeződik át a folyamat. Például, ha az egészséges életmód, mint egységes idea megjelenik a társadalmon belül, és a korlátlan édesség-fogyasztási kultúra-átadást lehetetleníti el. A természet saját magát, a civilizációt az energia tartja életben

Míg a természet valóban, addig az emberi társadalom csak látszólagosan működik - mondta előadásában Hetesi Zsolt, fizikus, az ELTE Környezettudományi Kooperációs Kutató Központjának tudományos munkatársa. Az energia-felhasználásnak ugyanis a fizika törvényei
szerint a minél hatékonyabb felhasználás a célja, és e helyett a legmagasabb szintű kihasználás folyik.

A kutató véleménye szerint az emberiség a története során az önmagát kitűnően szabályozó természettel folytatott viszonyát iszonyra fordította. Az öntözéses földműveléssel az őserdőből sivatagot, a monokultúrás földműveléssel pedig komplex tájrombolást indított el. Ugyanakkor például a Bodrogközben folyó ártéri gazdálkodás sikeres példája annak, hogy akár együtt is működhet a két civilizáció.

A legnagyobb probléma az, hogy az ipari forradalom óta az emberiség az örökségét éli fel azzal, hogy a kőszénből, olajból - tehát a Föld évmilliók alatt elraktározott forrásából - nyeri az energiát. Ezek a készletek azonban kimerülőben vannak. Az olaj, mint energiaforrás egyre hozzáférhetetlenebb, mert azok a mezők, ahonnan könnyen kibányászható volt a nyersolaj, kimerültek. Az olaj pedig nem nyersanyag- Hetesi Zsolt szerint-, hanem forrás, amelyet csak akkor fejtenek ki, ha megéri.

Ugyanez a helyzet a földgázzal, az uránra épülő atomenergiával is. A megújuló energiák a jelenlegi technikai szinten kevéssé képesek ezt a felhasználást kiszolgálni, ráadásul tradicionális technológiával gyártják a szél- és napelemeket, amelyek ugyanannyira károsítják a
környezetet. A fizikus szerint a megoldás a körfolyamatokban, a lehető legteljesebb újrahasznosításokban rejlik. Nitrogén, szén és vízkörforgásokra építhető a jövő társadalma.
A fenntarthatósági szakembereknek pedig az a feladatuk, hogy a szabályozást már a folyamatok elején harcolják ki, ne a "cső végén", a kiáramló környezet-szennyező anyagnál kezdjék megtervezni a cselekvést.


Vissza az előző oldalra